Peresztegi Hanna: Jázmin tündére

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Egyszer régen, mikor még voltak tündérek is, élt egy Jázmin nevű kislány. Olyan szép volt, mint egy királynő, de nagyon buta és kényes volt. Sosem adta oda másoknak a játékait, és mindent magának akart.

De mindenkinek van kívánsága. Jónak is, rossznak is.

Jázmin kívánsága az volt, hogy legyen egy saját tündére, aki mindig vigyáz rá és teljesíti minden kívánságát.

Eltelt két hét és nem történt semmi.

Azonban nemsokára úgy érezte Jázmin, hogy mégis van tündére. Este úgy gondolta, hogy megfigyeli, hogy kit kapott tündérül, mert már nagyon furdalta a kíváncsiság. Este úgy csinált, mintha aludna, szülei is azt hitték. Mélységes csend volt, de hirtelen egy hang ütötte meg a csendet:

- Elaludt a kislány, elaludt! – suttogta egy vékony hang.

Majd Jázmin meglátta, hogy egy apró kis gyerektündér jött el hozzá.

Reggel korán felkelt, elkészült és futott iskolába. Az udvaron megfigyelte, hogy vele van-e a tündére, és hiába hitte azt a tündére, hogy senki nem látja őt, Jázmin mindig látta. Állandóan figyelte a tündért Jázmin, hogy mit is csinál napközben, mi a feladata, hova megy dolgozni. A tündér is rápillantott néha-néha Jázminra. Mikor a tündér ránézett Jázminra, Jázmin gyorsan másfelé nézett, hogy azt higgye a tündér, hogy Jázmin nem látja őt.

De a tanulásban soha nem segített a tündér Jázminnak. Nem varázsolt Jázminnak olyan észt, amivel hibátlanul és gyorsan tudna számolni, olvasni, írni, rajzolni.

Jázmin otthon azon gondolkozott, hogy vajon miért nem segít neki a tündér az iskolában. Hogyha már van egyszer tündére, akkor miért nem teljesíti a kívánságát. Elhatározta, hogy megkérdezi a tündért.

De aztán eszébe jutott, hogy úgy csinált, mintha nem is látta volna őt.

Majd kitalálta a megoldást: mi lenne, ha nem is kérdezné meg a tündért, hanem csak úgy kívánna valamit?

- Bárcsak ötös lenne a matekdolgozatom! – hallatszott a kívánsága.

Nem érzett semmi változást utána, de mikor a hetesek kiosztották a dolgozatokat, látta, hogy ötös.

- Bárcsak az iskola előtt épülne egy fagyizó! – kiáltotta.

Két nap múlva ott volt egy fagyizó.

Így ment ez hónapokon át.

Azonban a tündér észrevette, hogy Jázmin csak kihasználja a varázserejét.

A tündér már alig bírt repülni, és éjszakánként is nehezen aludt el, mert ha nagyon sok kívánságot teljesít egy nap, akkor kimerült lesz, és kezdi elveszíteni a varázshatalmát.

Azután az egyik nap Jázmin megdöntötte a kívánságrekordot: 88 kívánsága volt!

A tündér azt gondolta, hogy valahogy csak le lehet állítani ezt a kívánságőrületet.

Azt találta ki, hogy összehívja a tündérosztálytársait, barátait, barátnőit, szomszédait, rokonait, mert kieszelt egy cselt.

- Mikor találkozunk Jázminnal, előtte eljátsszuk, hogy elköltözöm. - Valahogy így. És lerajzolta egy papírlapra.- Aztán én elmegyek Tündérföld utca 2-be, és mikor Jázmin megy a buszhoz, megmondjátok, hogy vidám volt-e, vagy szomorú, sírt-e, vagy nevetett.

Így is tettek. Aztán Margaréta, a kis tündér szomszédja, elmondta a kis tündérnek, hogy Jázmin ügyet sem vetett rájuk. Akármit csináltak, nem is vette észre őket.

Aznap este Jázmin kívánt egy aranyérmet, de nem teljesült. Kívánta még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer. Aztán kívánt egy babakocsit. Az sem teljesült. Üvöltött vagy suttogott, sehogy sem teljesült a kívánsága.

Jázminnak ekkor eszébe jutottak az úton a tündérek: ahogy ott integettek, mindenfélét mondtak, hogy elköltözik a tündére, elmegy máshová, s eszébe jutott, hogy ő hogy viselkedett velük: rájuk sem figyelt, még annyit sem mondott, hogy jó.

Aztán végiggondolta, hogy mennyit is kívánt a tündértől, és elővett a polcról egy régi könyvet, ami tündérekről szólt, és elkezdte olvasni. Már nagyon régi és poros volt a könyv, merthogy Jázmin soha sem olvasott könyveket, de most úgy érezte, hogy szükség van rájuk.

Rájött, milyen jók a könyvek, nagyon sok dolgot megtudott a tündérekről, varázserejükről, viselkedésükről.

Eltelt másfél év. Jázmin most már nem buta, hanem okos kislány. Sokat olvas és rengeteget tanul.

De nem felejtette el a tündérét. Nagyon hiányzott neki. Mindenhol kereste. Minden kis zeget-zugot megnézett. Kő alatt, fán, levegőben, pillangók hátán, föld alatt, virágokon. Még a virágok közt is megnézte. Végül tündérét egy tulipán kelyhében találta meg. A tündér éppen a méhecskéknek segített a mézgyűjtésben.

Jázmin minden bátorságát összeszedve odament a tündéréhez és elmondott mindent, amit végiggondolt, olvasott, és azt is, hogy mennyi helyen kereste őt. Belátta, hogy túl sokat kívánt a kis tündérétől.

A tündére megbocsájtott Jázminnak és visszament a kislányhoz.

Jázmin pedig megfogadta, hogy ezentúl csak nagyon nagy bajban kell a tündérnek használni a varázserejét.

Kép forrása: www.maszol.ro 

I. Kacaj Panka Mese- és Versíró pályázat döntős alkotása

A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról: 
"Nekem az írás örömöt jelent, főleg akkor, ha van miről írni. Ilyenkor általában nekiállok és jó, fordulatos meséket írok. Ha viszont nincsen ihletem, vagy nem állok neki, vagy nekiállok és rossz lesz. Ezt, mármint az írást, nem lehet elkapkodni. Ha van ötletem, ihletem, akkor elfelejtek mindent magam körül, s csak írok és írok és írok."

A szerző 10 éves. 

A mesetesztelő gyerekek véleménye:
"Ezen a héten a Jázmin tündére című mese tetszett a legjobban, mert kedvenceim a tündéres mesék. Jó lenne ha én is tudnék ilyen jó meséket írni." - írta a 7 éves Kriszti