2016. november 8., kedd

Papp Róbert: Az utolsó fecske

FIGYELEM: A mesék, versek sem részben, sem egészben nem felhasználhatóak a szerző írásbeli beleegyezése nélkül!

Tessék kérem továbbjönni,
Itt látható ma már
Múzeumunk új lakója,
E kitömött madár.

Kis hazánkban csapatostul 
Szelték át az eget,
Ettek szöcskét, ettek hernyót,
Kukacot és legyet.

Sárfészekben nevelkedtek
Fiókáik egyre,
Etetéskor jutott idő
Minden egyes begyre.

Villás farkuk jellegzetes,
Csinos frakkjuk szintén.
Nem várt rájuk márciusban
Senki jobban, mint én.

De amikor dróton ülve
Készültek az útra,
Tudtuk jól, a nyári szünet
Végéhez ér újra.

Még az elmúlt évtizedben
Élt közülük néhány,
De amit most önök látnak,
Rendkívüli példány.

És hogy mitől különleges
Kis madárkánk teste?
Mert ő volt a Földünkön élt
Legutolsó fecske.


Az utolsó fecske szerepében Pintér Gábor, mesélő Albert Péter, 
előadás a Kacaj Panka Díjkiosztó ünnepségen  


A Fővárosi Állat- és Növénykert és a Kacaj Panka Mesetár Társaság közös Engedd élni! pályázatán felnőtt vers kategóriában I. helyezett 


A szerző így ír önmagáról és a meséhez fűződő viszonyáról:
"Körülbelül 11 éve írok verseket, kizárólag gyermekeknek. 
Jómagam nagyon fontosnak tartom az állatok és növények védelmét, s harmadikos kis tanítványaimmal sokat foglalkozunk e témával rajz óráimon. Sok-sok verset írtam már nekik ez ügyben, de most a két legújabbal szeretnék pályázni."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése